Új bejegyzés Frissítés

2007.11.03. 19:11

2007.11.01. 05:52

ancsajosno

2007.10.31. 20:00

Gyújts teis egy gyártyát szeretteink emlékezésére! Idézet: (Remenyik Sándortól.) "Viszontlátásra!Mondom megyek.Bennem legbelül valami remeg.Mert nem tudom, sosem tudhatom ,szorithatom-e még azt a kezet amit el engedek..."   Szeretettel gondolok rátok: Anikó az Anikó Világáról.

2007.10.31. 17:47

Mindenszentek napján s a halottak ünnepén gyújts egy gyertyát, s imádkozz az elhunyt lelkekért... Memento mori! - és én emlékezem! Amíg a gyertyák pisla fényébe nézek s hallgatom csendes percegésüket, elsüllyed a világ, amely körülvesz és átölel az emlékezés. Fénylően kétkedő és ijedten rezzenő lelkem mélyéből lassan bukkannak elő azok, akik már nem lehetnek velem, s akik ott vannak ahová nekem is készülnöm kell. Magukkal hozzák hangjukat, mozdulataikat, elfelejtett és soha el nem felejthető énjüket, mosolyukat és szeretetüket, amelyeket most, ezekben az órákban súlyosnak és felfokozottnak érzek. Halottak Napja van! Az Ő napjuk! A temetők pompáznak a virágözöntől, az élet lelassul, mintha sejtelmesebbé válna minden. Szférai hangokat hallani a sírok szegletében, pedig csak a játszi szél jött percnyi látogatóba. A fejfák és sírkövek köré aureolát von a bágyadtan őszies napfény. Hangok, illatok, fények és fénytelenség özöne tölti el a lelkeket és emlékezünk. Mert memento mori! Emlékezz és készülj a halálra! De mi csak emlékezünk! Kedves Mercedes! Gondolatban veled vagyok és együtt gyújtjuk meg a gyertyát elhunyt szeretteinkért.. Szeretettel ölel, Judit

2007.10.30. 22:23

ancsajosno

2007.10.30. 09:46

Szia drága !Szeretteink elvesztése,nekünk nagyon fáj.Rájuk emlékezzünk,gyüjtsunk egy szál gyertyát ,értük,és mindenkiért. Luna     Ismered azt az érzést, mikor lefekszel, szeretnél aludni, nagyon szeretnél, de az álom sehogy sem jön, a gondolatok kavaroganak a fejedben, valami feszültség szorítja össze a gyomrod, egyre idegesebbé válsz, mert minél jobban szeretnél elaludni, annál erősebbé válik a tudat, hogy nem fog menni, csak kínlódás lesz az éjszaka? Fel kellene kelni, csinálni valamit, elfoglalni magad, de valójában tisztában vagy azzal, hogy nem tudná lekötni a figyelmedet semmi, hiába próbálnál meg mondjuk olvasni valamit, a legérdekfeszítőbb regény mondatai is összefolynának a szemeid előtt, mert ott van benned valami, ami minden érzésedet, gondolatodat uralja, rádtelepszik, föl s alá járkál a tudatodban, és minden mást elnyom, ural téged, irányít, hatalmában tart. Ismered ezt az érzést? Mikor csak fekszel az ágyadban, karjaid összekulcsolva a tarkódon, bámulod a plafont, a sötétségben szellemszerű képek vetülnek a retinádra, csönd van, hideg, érzéketlen csönd, nem hallasz semmi mást, csak a saját sóhajaidat, lélegzetedet, ami a időnként megmagyarázhatatlan zihálásba csap át, magad sem tudod mi lehet veled, dühössé válsz magadra, utálod ezt a helyzetet, legszívesebben felkiáltanál, felpattannál, és nekiindulnál a nagyvilágnak, mindegy hova, mindegy, csak menni, el innen, rohanni valahová a távolba, bele az éjszakába, menni, menni, menni. Aztán mégiscsak ott maradsz az ágyadban, erőnek erejével megpróbálsz valami kellemes képet felidézni az agyadban, rá akarod kényszeríteni magad, hogy azt a valamit, ami üvölt benned, azt elűzd, de nem megy, minduntalan visszatér. Csak forgolódsz, egyik oldaladról a másikra, gyűrögeted a párnád, érzed, hogy remeg a kezed, a nyugtalanság önmagát gerjeszti tovább, neked pedig sírni támad kedved, talán egy jó kiadós zokogás kitisztítaná belőled ezt az őrjítő érzést, mely kikészít, felzaklat, tönkretesz. Hiába tudod, hogy meleg van, nyakig be vagy takarózva, mégis fázol, de belülről fázol, valami jeges félelem tölt el, megijedsz önmagadtól, rettegni kezdesz a saját érzéseidtől, és szűkölve könyörögsz magadnak, hogy aludj el már végre. Persze minderre semmi esély, tudod jól, minél jobban akarod, annál távolabb kerülsz tőle. Ismered ezt az érzést? Megpróbálsz mély lélegzeteket venni, kitisztítani a tudatod, eszedbe jut miket hallottál, miket olvastál a relaxációról, mindent megpróbálsz, aztán kínosan kiröhögöd magad: neked még ez sem megy. Analízisbe kezdesz, megpróbálod logikusan végiggondolni, miért is van ez így, mi az, ami történik. Holott lelked mélyén tökéletesen tisztában vagy mindennel, úgy teszel, mintha az igazi ok nem is létezne, keresel valamit, amire ráfoghatod a kínlódásod, amire rázúdíthatod az összes felgyülemlett dühödet. De nincs bűnbak. Nincs. Hiába keresel. Egyre világosabban feltör belőled, az, amit minden erőddel megpróbáltál elnyomni, lemondóan sóhajtasz, és beletörődsz, hogy az igazság felszínre törjön, szétrombolja az önmagadnak építgetett hazugságfalakat, melyek a valóságot voltak hivatottak elfedni. Már minden mindegy alapon beismered magadnak, hogy mi az, ami rabságba ejtette tudatod, ami elborította a lelked. Ismered azt az érzést, mikor rájössz, hogy valaki, vagy valami iszonyúan hiányzik, és nem teljes az életed, mert nem kaphatod meg azt, amire úgy istenigazában vágysz, nem kaphatod meg azt, amitől boldog lehetnél, kis morzsákra futja csak, de ez nem elég, mert a vágy szélviharként tombol benned? Utálod ezt a kicseszett világot, amiért ilyen sorsot juttatod osztályrészül neked, káromlod magadban Istent, s ezért bűntudatod van, mert tudod, ennyit sem érdemelsz, amennyit kaptál, mégis többre vágysz, valami olyasvalamire, ami távol van, elérhetetlen. Elkeseredsz, nem bírnál tükörbe nézni most, mert elborít a szégyen, utálod magad, mert belédhasít, hogy az egész eddigi életed egy pontosan felépített, művészien kimunkált rohadt nagy önámítás. Egy könnycsepp elindul a szemedből, lepereg az arcodon, s mikor megérzed sós ízét, a rettegés olyannyira elborít, hogy nem bírod tovább, felpattansz, kiugrasz ágyadból, szitkozódva elkezded róni a végeláthatatlan köröket a szobádban, csak mégy, közben törni zúzni szeretnél, nekimenni ennek az átkozott szar világnak, megküzdeni vele, harcolni. De nincs esélyed. Tulajdonképpen semmid nincs. Csak a fájdalom, és a hiány. A hiány. Az fáj. Töltöttem magamnak egy italt, kimentem az erkélyre, és rágyújtottam egy cigarettára. A kő jeges hidege égette a talpam, meztelen testembe millió késként kapaszkodott bele a fagyos éjszaka, remegés rázott, a fogaim összekonccantak a pohár szélén, mélyen leszívtam a füstöt, és mint egy eszement, beszélni kezdtem magamban. Őrült vagyok? Igen, azt hiszem, igen. A szél felkapta a hangom, magával vitte, hogy hová, nem tudom, talán fel, a csillagokba, melyek fénye átpislogott a felhők fátyolának apró résein. Ahonnan immár Te vigyázol rám, pedig jobb lenne fordítva. És megint rámtör az a régi régi érzés: SZERETLEK, SZERETLEK ÖRÖKKÉ!     http://www.freeweb.hu/mjd/gyertya/gyertya.php

2007.10.28. 22:10

Szia Drága.Kívánok szép álmokat,kellemes hetet.puszi.Luna

2007.10.28. 19:59

Azt hiszem, a szívünkben, ha nyílna még virág, boldogabb és szebb lehetne az egész világ. Ha véletlen találkozunk, egy mosoly legyen a jel, hogy ismeretlen ismerősként búcsúzunk majd el.   Halász Judit szép estét puszi Margó

2007.10.28. 01:08

Kedves Mercedes! Gratulálok a csodálatosan szép honlapodhoz! Nagyon szépséges nálad minden, örülök hogy itt lehetek nálad. Érzelmekkel teli, kedves, és vigasztaló gondolatokat olvashatok itt nálad, amely melegséggel tölti meg a szívemet. Nagyon sok szeretettel várlak az én honlapomon is, www.juditlapja.gportal.hu gyere, kérlek látogass meg. Megtisztelő lenne számomra, a bannert is cserélhetnénk.Várom kedves válaszodat! Áldott, békés, szép vasárnapot kívánok neked Isten áldásával! "Had legyen az emberek közötti ittléted a szeretet ajándéka!" Üdvözlettel és szeretettel, Judit

2007.10.27. 18:51

Drága mercedes! Nagyon kellemes pihenést és tessék azért aludni is! ancsajosno

2007.10.26. 22:03

Drága Mercedes Jövõd ködbe vész,  De múltad már kész.  Egy nap, ismét egy újabb nap,  Ennyivel is idõsebb vagy!  De csüggedned nem szabad,  Szép emléked csak akad?  A folyamatos Jelen - Az Élet,  Számodra soha ne érjen véget! Sok boldog szülinapot kívánok még néked. Szeretettel drága barátném.LadyLuna

2007.10.25. 19:17

Luna.

2007.10.25. 14:29

Nóri

[233-214] [213-194] [193-174] [173-154] [153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1] [Archívum]