[83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]

Már tizenkét éve, hogy fogom a kezedet, Akkor ejtetted foglyul a szívemet. Azóta Te vagy az életemnek párja, Az élet útját a lelkem hű társa. Nem tudom, kinek kellene hálásnak lennem, Amiért Te lehettél az örök szerelmem. Igaz valódban, csak az én szemem lát, A szerelem csodás szivárvány fátylán át. Mert szeretem a lelked minden rezdülését, A mosolyodat, s a hangod csengését. Szeretem a szemed tiszta csillogását, S a szívemen érezni szíved dobbanását. Áldalak hát álmos, hűvös hajnalokon, Mikor esőcseppje kopog az ablakon. Áldalak egy fülledt nyár végi délután, Mikor arcon csókol egy pajkos napsugár. Áldalak ősszel a rozsdás fák alatt, Hol lépteid felkavarják a rőtszínű avart. Áldalak Téged hideg, zord időben, Mikor kezed fázósan didereg zsebedben. Áldalak a bohó tavaszi zsongásban, Mikor a szerelem bimbóját kibontja. És áldalak az évnek mindegyik szakában, A nappalokban, és az éjszakákban, Hisz oly mélyen ívódtál bele szívembe, Hogy szempillám a Te álmod zárja le. Összetartozunk, akár a hold meg a csillagok. Együtt lehetünk mi már csak boldogok…
Jó éjt és pihentető vasárnapot kívánok. Szeretetpuszillak: LadyMoon
|

Most, hogy vége lett, Emlékpihékre hajtom szomorú fejemet, Könnyeimet nyeldesve suttogom nevedet.
Most, hogy vége lett, Elszürkült az eddig színes világ, A nevedet ismételem, mint monoton imát.
Most, hogy vége lett, Nem tudhatom lépted merre halad, Soha többé nem hallhatom vágytól rekedt szavad.
Most, hogy vége lett, Emlékedbe burkolódzva hunyom le a szemem, Néma sikollyal ajkamon, zokog a szerelem.
Most, hogy vége lett, Sírni kezd az ég és hull a hópehely, Betakarja szerelmünk e fehér gyászlepel...
Szeretetpuszillak Mercikém:) És kívánok Neked gyönyörű napot:) LadyMoon
|

Részem lettél, ahogyan Az éjszakának a Hold. Egy különös érzés, Ami belém hatolt.
Egy gyönyörű álom, Mi körülöttem lebeg. Vele alszom el És vele ébredek.
Mint erek a testet Hálóz be a tudat, Hogy Múzsámmá lettél, Hogy megtaláltalak.
Mosoly lettél arcomon, Szívemben dobbanás, A jövőm útján Felsejlő látomás.
Egy égi jel, s talán Majd mellettem leszel, Mire kékre festi Az égboltot a reggel.
Mert Tőled újra Színt kapott a világ, Újra meghallom A lelkek dallamát.
Letépted rólam A magány fátyolát. Megölted bennem A fájdalom démonát.
Egy kósza csillag kóborolt Fenn a sötét égen, Fénye nem csillogott Úgy, mint egykor régen.
Most ez a csillag- Tőled- új fényt kapott. Hunyt szemed sötétjében Csakis Neked ragyog.
Nem akar más lenni Csak amennyi lehet, S halvány fényével Kísérni életed.
Nagyon szép pihengetős estét és szép álmokat kívánok drága Mercikém. Szeretetpuszillak: LadyMooon |

Csillagoddá tettél, Neked ragyogok. Lelked fénye tett azzá, ami most vagyok. Kérlek vigyázz rám, óvd a csillagod, Mert fényed nélkül belül megfagyok…
Szép álmokat kívánok drága Mercikém. Szeretetpuszillak: LadyMoon |

Ákos : Csillagok alatt
Csillagok alatt alszik a föld, Lehet, hogy egyedül én vagyok ébren. Suhognak körben a zajmadarak, Társtalanul fekszem az éjben.
Csillagok alatt fekszik a test, Az enyém, a Tiéd, akárkié, Könyörögnék, hogy engem szeress, De nem ragyogsz rám már soha többé!
Csillagok alatt jár-kel a test, Az enyém, a tiéd, vagy a másé. A test csak izgága, gyönge hírnök, Az életé vagy az elmúlásé?
Mondd csak, mi ez az álom, barátom? Mondd csak, mi ez az ének, mi ez a dal, Amelyet a távolban dúdolnak a vének?
Csillagok alatt alszik a test, Éget a föld, olyan hideg, Akár a szegecselt acélfalak, Fogva tartják az álmaimat.
Vigyázz a szóra, amelyet küldök: Én mindig szeretni foglak, Maradj meg titkos jelszavamnak, Maradj meg védő csillagzatomnak!
Mondd csak, mi ez az álom, barátom? Mondd csak, mi ez az ének, mi ez a dal, Amelyet a távolban dúdolnak a vének?
Bárcsak hívnának maguk közé, Hogy tudnám, hová tartozom! Társtalanul fekszem az éjben, Felhő takarja csillagzatom...
Nagyon szép hetet kívánok. Szeretetpuszillak: LadyMoon |
Nagyon tetszikSZÉP NAPOT PUSZI MARGÓ!
Rúzsa Magdolna : Most élsz
Olvad az idő, mint a halvány jégvirág, és a tűnő boldogság majd véget ér. Ott állsz egyedül, falevél a dombtetőn, álmos holdfény rád köszön, s elfúj a szél. Addig van remény, minden perc ünnepel, hisz mindig van remény, hinni kell, ó hidd hát el!
Most élsz, most vigyázz, hogy jól csináld, mert a legapróbb hibád megbosszulja önmagát. Most élsz, most örülj, hogy szép a nyár, most örülj, hogy van ki vár, és a két karjába zár.
Múló örömök sivár létünk színpadán, mikor egy szó hallatán dobban a szív. Sajnos vége lesz, tudjuk már a kezdetén, túl az álmaink ködén a semmi hív. De addig van remény, minden perc ünnepel, hisz mindig van remény, hinni kell, ó hidd hát el!
Most élsz, most vigyázz, hogy jól csináld, mert a legapróbb hibád |
|
 | megbosszulja önmagát. Most élsz, most örülj, hogy szép a nyár, most örülj, hogy van ki vár, és a két karjába zár. Most, most, most, most élsz, most örülj, hogy szép a nyár, most örülj, hogy van ki vár, és a két karjába zár

|

Valentin napja nem csak a szerelmesek napja, hanem a szereteté is. Így a barátságé is, hisz míg a szerelemben a testek ölelkeznek, a barátságban a lelkek. Én most így szeretném megköszönni az ölelésed. S bár tudom, ez még nem igazi barátság, de valamiféle lelkipajtásság. Része vagy a hétköznapjaimnak, és tudom minden nap gondolsz rám egy kicsit, ahogy én is Rád.
„Így aztán a kis herceg megszelídítette a rókát. S amikor közeledett a búcsú órája: - Ó! - mondta a róka. - Sírnom kell majd. - Te vagy a hibás - mondta a kis herceg. - Én igazán nem akartam neked semmi rosszat. Te erősködtél, hogy szelídítselek meg. - Igaz, igaz - mondta a róka. - Mégis sírni fogsz! - mondta a kis herceg. - Igaz, igaz - mondta a róka. - Akkor semmit sem nyertél az egésszel. - De nyertem - mondta a róka. - A búza színe miatt. - Majd hozzáfűzte: - Nézd meg újra a rózsákat. Meg fogod érteni, hogy a tiéd az egyetlen a világon. Aztán gyere vissza elbúcsúzni, s akkor majd ajándékul elárulok neked egy titkot. A kis herceg elment, hogy újra megnézze a rózsákat. - Egyáltalán nem vagytok hasonlók a rózsámhoz - mondta nekik. - Ti még nem vagytok semmi. Nem szelídített meg benneteket senki, és ti sem szelídítettetek meg senkit. Olyanok vagytok, mint a rókám volt. ugyanolyan közönséges róka volt, mint a többi száz- meg százezer. De én a barátommá tettem, és most már egyetlen az egész világon. A rózsák csak feszengtek, ő pedig folytatta: - Szépek vagytok, de üresek. Nem lehet meghalni értetek. Persze egy akármilyen járókelő az én rózsámra is azt mondhatná, hogy ugyanolyan, mint ti. Holott az az igazság, hogy ő egymaga többet ér, mint ti valamennyien, mert ő az, akit öntözgettem. Mert ő az, akire burát tettem. Mert ő az, akit szélfogó mögött óvtam. Mert róla öldöstem le a hernyókat (kivéve azt a kettőt-hármat, a lepkék miatt). Mert őt hallottam panaszkodni meg dicsekedni, sőt néha hallgatni is. Mert ő az én rózsám. Azzal visszament a rókához. - Isten veled - mondta. - Isten veled - mondta a róka. - Tessék, itt a titkom. Nagyon egyszerű: jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan. - Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan - ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse. - Az idő, amit a rózsádra vesztegettél: az teszi olyan fontossá a rózsádat. - Az idő, amit a rózsámra vesztegettem... – ismételte a , kis herceg hogy jól az emlékezetébe vésse. - Az emberek elfelejtették ezt az igazságot - mondta a róka. - Neked azonban nem szabad elfelejtened. Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél. Felelős vagy a rózsádért... - Felelős vagyok a rózsámért – ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.
Köszönöm, hogy a rózsám vagy és köszönöm, hogy a rózsád lehetek…
A végtelenhez mérve nem is létezünk, A csillagévek óráin egy perc az életünk. Az ember önmagában semmit sem ér,
Ha nincsen barátod, elvisz a szél.
Szeretetpuszillak és boldog Valentin napot kívánok: LadyMoon
|

Gyönyörű ma az éjszaka. Az ábrándos Hold Ezüst ragyogást csókol a tájra.
Mintha ezüst hidak hívogatnának, Hogy eljussak rajtuk egy másik világba,
Oda, ahol vár rám a szerelem És valaki, aki fontos lenne nekem. De hiába csábít a ragyogó éjszaka, A szikrázó csillagok gyémántfényű hada.
Nélküled égrenéző szememben csak a könny ragyog, Melyben dermedté válnak a ragyogó csillagok… Szépségekkel teli, pihentető napot kívánok drága Mercikém és mielőbbi jobbulást. Szeretetpuszillak: LadyMoon |

A hitet másoktól szereztem, Mint égig érő ablakot. Akik látták magukat bennem, Azoknak én csillag vagyok, Én viszont nekik köszönhettem, Az egész égboltozatot. /Gyurkovics Tibor: Hála/
Pihentető éjszakát és gyönyörű álmokat kívánok drága Mercikém:) Szeretetpuszillak: LadyMoon
|

Magányomban talál rám az alkony. Árnyakat karcol lelkemre a bánat. Könnytelen szemmel, de befelé sírva Anya még ma is sírok utánad.
Megrohannak az emlékek, Kedves hangod újra hallom. Pedig rég kihűlt már érintésed melege Szomorú arcomon.
És akkor a csendet halk nesz töri meg. Alászáll az égből egy Angyal. Átkarol, szelíden simogat, Halk , suttogó szavakkal vígasztal.
Sóhajba burkolva távozik belőlem a bánat, Fázós lelkem melengetik puha angyal szárnyak. Aztán átkarol és egyre feljebb szállunk. Magunk mögött hagyva gyötrő bánatunk. Ajkán – Anyám – a Te mosolyod ragyog,
S elérhetővé válnak a távoli csillagok…
Szép estét és gyönyörű álmokat kívánok neked drága Mercikém. Szeretetpuszillak: LadyMoon
|

Angyalod vagyok, hát vigyázok rád. Letörlöm arcodról a bánat árnyékát. Vidám csillogást hintek szemeidbe, Bársony simogatást dolgos kezeidre.
Fázós testednek adom szárnyaim melegét. Csalódott lelkednek a lelkem erejét.
S hogy veled maradhasson mindig a mosolyom Az égre festem Neked egy álmos hajnalon…
Legyen olyan szép a napod, amilyen széppé Te tetted kedves beírásoddal az én napom. Szeretetpuszillak: LadyMoon |

Gligorics Teréz:
Én legyek…
Legyek a hajnal, ha nincs többé álmod. Sötétben az égő gyertyafény. Holnap is én legyek a láthatárod, Szívedben vigasz, ha nincs remény… Legyek a napfény a felhőtlen égen, Az éjszakában a csillagod, Találjam meg a lelked a szélben, Ha időnként bárhol elhagyod…
Legyek az ölelés, perzselő vágyad. Nekem szánj minden csókodat, Legyek a hullám, a tenger, ha árad, Könny, ha már mindenki megtagad… Szíved örökre enyémbe zárom, Nem leszek sohasem délibáb, Árnyékod vagyok, a te utad járom, S kimúlok ,ha a fény nincs tovább..
Nagyon szép napot kívánok Neked drága Mercikém.:) Sok-sok pihenéssel, szépséggel.Szeretetpuszillak: LadyMoon
|

"...Tudod, kisfiam, a világon nagyon sok a csalán, a tövis, a gyom. Mert az emberek sokkal több rosszat cselekszenek, mint jót. És a csalán, a tövis meg a gyom a rossz cselekedetek nyoma ezen a földön. De láthatod, hogy pillangó is van azért. A sok kicsi pillangó a sok kis jóság hírét hordozza magával. És vannak aztán szép, nagy, tarka szárnyú pillangók: ezek a ritka, nagyon jó cselekedetek. Minél szebb és nagyobb jót teszel, annál szebb, nagyobb és színesebb pillangó száll föl a nyomában. Igyekezz, kisfiam, hogy amerre jársz, sok pillangó legyen. Ne lépj reá a csigára, hanem tedd félre az útból, hogy más se léphessen reá. És ebből újra megszületik egy pillangó. Bárki, ha bajban van, segítesz rajta, ugye? Nem baj, ha az emberektől nem kapsz érte hálát. Minden jótettedet egy pillangó viszi hírül."
Jó éjt és szép álmokat kívánok. Szeretetpuszillak: LadyMoon
|

A múltban barangolok. Szerelmünk emléke lassan kifakul. Elhalványul, ahogy egy dallam elhalkul. Pedig még itt élsz bennem. Fényed ma is lelkemben ragyog, Ahogy az éj kék bársonyán a csillagok. Hiányzol… Emlékeim között magányos vagyok. Körbevesznek és velem együtt sírnak, Szomorú szemű Angyalok...
Nagyon szép estét kívánok drága Mercikém:) Nagyon csenben vagy. Hiányzol.... Szeretetpuszillak: LadyMoon |

A vakítóan fehér hó után mára csak latyakos sár maradt. Fagyos, viharos szél cibálja a korán rügyező ágakat. Komor szürke fellegeket kerget maga előtt a szél. Koszlott ruhájából eső szemerkél. Szobám meleg rejtekében elábrándozom, Egy csendes, nyári alkony után vágyakozom, Ahol a lenyugvó nap aranyba öltözteti a tájat, És langyos szellő simogatja a pihegő fákat. Édes virág illat ringatja az alkony fényeit, Sötétkékre festi az est az ég kéklő selymeit. Elképzelem, ahogy egy szökőkútra szállnak A szomjas madarak, S a csobogó vízzel csillapítják szomjúságukat. A szökőkút méhére lágyan visszahullnak, A pillanatokra megszökött apró vízsugarak, A bennünk rügyező érzéseink szívünkre Épp így hullanak. Szelíd csobbanásuk a legszebb zene, Melyben mintha a szerelem örök dallama zengene. E halk melódiát felkapja a szél, És addig viszi, míg hozzád is elér, Akkor majd a lelkedhez simul, S a szerelem a Te szívedben is kigyúl...
Szép estét kívánok drága Mercikém:). Szeretetpuszillak: LadyMoon |

Összegyűjtöttem a csillagok fényét. Most oda adom Neked. Engedd, hogy ezek a parányi gyémántok Beragyogják lelked! S mikor már betölti mindened, S a szemeidben is ott csillog e fény, Karold magadhoz a testem, Hogy bennem is felgyúljon a szenvedély! Ragyogjon fel a szerelem bennem, Had világítson tőled a lelkem…
Legyen nagyon szép a napod, estéd ragyogják be a csillagok. Szeretetpuszillak drága Mercikém LadyMoon
|

Egyedül vagyok Az alkony vére vörösre festi az eget . Itt állok a kövön, hol nemrég veled ülve Együtt néztük a távoli csillagfényeket. Azóta minden más lett. Véget ért egy álom. A csillagok feljöttét csak egyedül várom. Elhagytál. Most távolabb vagy tőlem, Mint a hunyorgó csillagok. De én látom, ahogy a víz felett Ott lebeg utolsó mosolyod…
Jó éjt és csodás álmokat. Szeretetpuszillak:LadyMoon
|

Gyere Angyal, mert szükségem van rád. Érezni szeretném a kezed bársonyát: Ahogy lágyan fáradt arcomhoz ér, Oly szelíden, ahogy egy sóhaj útra kél.
Gyere és hozd el a szívembe a Fényt, Meggyötört lelkemnek adj újabb reményt! Gyere és suttogj nyugtató szavakat, Míg bennem a bánat végleg elapad!
Gyere, hogy láthassam szelíd mosolyod, Melyből a szeretet fénye rám ragyog! Gyere és maradj itt addig velem, Míg lelkem megnyugszik és visszatér a hitem!
Míg végre én is elhiszem, Hogy az Élet még szép lehet, S hogy a Szeretet győzelmet arathat A rút Halál felett…
Nagyon szép napot kívánok neked drága Mercikém:)
Szeretetpuszillak: LadyMoon |

Az éj palástján megcsillannak az apró csillagok, Ma talán még a Hold is fényesebben ragyog, De hiába mindez, hisz Te nem vagy velem, Ma nem ringat el minket karján a szerelem...
Ma csak a csend hangjait hallgatom, Közben Rád gondolok, Rólad álmodozom. Képzeletemben szorosan ölel át két karod, S én Hozzád simulok s ettől boldog vagyok.
Arrafele nézek, amerre sejtelek, Hiába állnak közénk a kilométerek. Én lehunyt szemmel is látom az arcodat, S ha nem is szólsz hozzám hallom a hangodat.
Érinteni vágyom a bőröd bársonyát, A számon érezni ajkad forróságát, Testemmel szorosan testedhez simulni, S e forró ölelésben szinte feloldódni.
De ma mindez csak hiú ábránd marad, Hisz nem érinthetlek, meg se csókolhatlak. Ma tőlem távol hajtod álomra a fejed, De remélem ott is érzed mennyire szeretlek...
Felnézek az égre, fel a csillagokra, A cinkosul reám mosolygó vén Holdra. Nézem a kacsingató apró csillagokat, És eszembe jut egy kedves kis gondolat.
Talán most Te is a csillagokat nézed? Talán most Rád is ragyognak e fények? Talán a vén Hold Rád is mosolyog, S huncutul néznek le Rád a csillagok?
Holdfénye, ha érint - én simogatlak, Millió csillagként én csókolgatlak. Fák halk suttogásával azt üzenem Néked, Csak Téged szeretlek, csak Teérted élek.
Jó éjt. Szeretetpuszillak: LadyMoon
|
szia !NÁLUNK DÖRÖG AZ ÉG ,ÉS A JÉG SZAKAD AZ ÉGBÖL ..BORZASZTÓ IDŐ
PUSSZI MARGÓ
:  |
[83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
|