[Friss hozzászólások] [456-437] [436-417] [416-397] [396-377] [376-357] [356-337] [336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
Amit egyszer már leírtál, Kitörölni nem lehet. Ha valamit elhibáztál. Be kell látnod bűnödet.
Ellenben egy tolvonással, Barátom nem fog a radír. Barátod ha megbántottad, Őszinteség a gyógyír.
A barátság nem játékszer, Féltve őrzött drága kincs. És két szempár haragjánál, Nincs szorítóbb bilincs.
Többet ér egy igaz barát, Mint ezernyi láda pénz. Mert ha van egy jó barátom, Megtartani ám nagyon nehéz.
Szép napot Neked Drága.Vígyázz meleggel.Puszillak .Luna

|
|
Millió tavasznak, millió virága, Hullatja szirmait életed útjára. Legyen az életed olyan Mint egy csörgedező patak, Melyből a szeretet soha ki nem apad.
Szia Drága .Szép napot Neked..
Vigyázz magadra ebben a hősségben..Puszillak .Luna | |
Szerintem ez most jól fog jönni: praktikus és ráadásul még szép is:
Kellemes, pihentető éjszakát kívánok!
puszillak
Charis |
Drága Mercedesz!
Nagyon örülök hogy tetszenek a képeim.Ezért most elhoztam Neked a legujabbat,ami egy kicsit más,mint a többi.
pusykázlak:Napsi

|
Úgy akarom, hogy rám találj Úgy szeress, még mint senki más, csak velem érezd újraát, hogy szinesebb a világ. Úgy akarom, hogy rám találj úgy ölelj, mint még senki más csak Te legyél nekem senki más...
szeretettel Margó
 |
A cselekvés maga mindig ugyanaz. De mindegyik csók egy saját jelentést hordoz magával. Hordozhatja egy férj végtelen imádatát. Vagy egy feleség hatalmas megbánását. Szimbolizálhatja egy anya növekvő aggodalmát. Vagy egy szerető növekvő szenvedélyét. Bármi is a jelentése, minden csók egy elemi emberi szükségletet tükröz: kapcsolódni egy másik emberhez. Ez a vágy annyira erős, meglepő hogy vannak emberek, akik ezt nem értik meg. "
Szia Drága barátném..Kívánok nagyon szép hetet Neked.Puszillak..Luna

|
|
Üdv,
Gyönyörű oldalad van. Igazán nagyon tetszik!
Tőzsde |
már megint az aláírás :-))) Pikikee |
Tudod arra gondoltam, hogy az ember megtalálja önmagát, az sajnos nem olyan egyszerű, mint mikor valaki veszi a térképet, fogja a csomagját, a helyjegyet, és elutazik egy gyönyörű szigetre, amiről már mások sokat meséltek, hogy milyen szép, hogy milyen egzotikus hely. Azt hiszem, az ember úgy talál önmagára, mint mikor valaki elindul valamerre, azt se tudja, hogy az út vezet valahova, azt se, hogy halad, vagy csak körbe jár. Gödrös az út csak bukdácsolva lehet lépegetni, nem is tudni, tart-e valamerre, de megy, mert visszafelé nincs út, meg hát addig se volt jobb, aztán váratlanul, mikor azt hiszi végleg eltévedt, mikor már semmi kilátás nincs, elérkezik a béke szigetére. Egy pillanat az út, a pokolból a mennyországba. Ott nem fáj, ha nem értik az embert. Mert nem fontos, hogy mindenki megértse. Elég, ha érti, aki érti. Ott nem akarja az igazát igazolni, mert tudja, hogy a gondolat saját, amit csak az érthet meg, ki ugyanazon az ösvényen jött, aki ott volt a megtermékenyülésénél, a születés előtti kilenc hónapnál, a vajúdásnál, ami a gondolat megszületéséhez vezetett. Annak, aki ebben nem vett részt, aki nem ismeri a születéskori fájdalmat, annak az csak egy gondolat, olyan, mint a többi, minél távolabbi, annál kevésbé érthető.
Ha az ilyen ember szembe találkozik azzal, aki valaha volt, de amikor még nem volt önmaga, érthetetlenül áll a saját harcai előtt. Ezért? Miért? Ez is én voltam? Igen, én voltam, akkor, mikor még fájt, hogy nem értenek, mikor még bizonyítani akartam a bizonyíthatatlan, mikor még kóvályogtam. Nem értettek, és most már én se értem, Azt, aki valamikor én voltam.

|
 |
|
Egy kövér hölgy sétál a tengerparton. Közvetlenül mögötte egy kisfiú lépdel ugyanabban az ütemben, egy pillanatra sem maradva le a nő mögött. - Mit akarsz, kisfiam - fordul hátra az asszony -, talán kérdezni szeretnél valamit? - Nem, néni kérem - feleli a gyerek -, csak nagyon szeretek árnyékban sétálgatni.
Bolondos hétvégét kívánok sok-sok pihenéssel:)!
Nem vesztem el, csak a vizsgaidőszak tartott fogva.
Mindjárt vége:).
pusszancs
Charis |
Mindig jusson idő:
nevetni, mert ez a lélek legszebb zenéje,
olvasni, mert ez a kötelesség alapköve,
dolgozni, mert ez a siker ára,
játszani, mert ez az örök fiatalság titka,
szeretetet adni, mert gyógyítja az embert,
azt is aki adja, azt is aki kapja,
egy pillanatnyi mosolyra,
mert ez az arc legszebb ékszere, és
néhány kedves szóra, mert ezzel egymás számára
könnyebbé tehetjük az életet.
Szia Drága. szeretettel .puszillak.Luna

|
Az elégedettség forrása gondolkodásunkban rejlik, és aki az emberi természetre vonatkozó csekély ismereteinek köszönhetően úgy keresi boldogságát, hogy mindent meg akar változtatni, kivéve önmagát, reménytelen dologra pazarolja életét, mert csak megsokszorozza szenvedéseit, holott ezek megszüntetését kellene legfőbb céljának tekintenie.
SZERETETTEL GONDOLOK RÁD :)MARGÓ |
SZÉP DÉLUTÁNT DRÁGA MERCI!
PUSSZI MARGÓ

|
Van úgy, hogy valakit szeretünk.....
Van úgy, hogy valakit szeretünk.....
Van úgy, hogy valakit szeretünk,de egymásé soha nem lehetünk, mert amit az egyik mindennap kimond, a másik nem érzi viszont.
Nehéz elhinni, hogy aki valaha mosolyt csalt az arcomra, most könnyeket csal a szemembe.
Sokszor egy perc dönti el életünk sorsát, egyetlen szón múlik bánat vagy boldogság. El ne mulaszd a percet, melyet egy ki nem mondott szó, semmivé tehet.
Sír a szívem és sírok én is, mert hiányod minden perce mardos, hasogat és fáj ha nem vagy velem, de mégis boldog vagyok, mert tudom, hogy vagy nekem.
Vicces, hogy valaki mennyire össze tudja törni a szívedet, de te ennek ellenére, még mindig szereted azokkal az apró darabokkal.
Megpróbálni elfelejteni valakit, akit szeretsz, olyan mintha megpróbálnál emlékezni valakire, akit soha sem ismertél.
Legnehezebb dolog a szerelemben, hogyha ki kell szeretned valakiből.
Lehetséges, hogy ma egy csalódás miatt levert vagy, elönt a szomorúság, halálra gondolsz. Ilyenkor tél van, de készülj a tavaszra.
A boldogság az, amikor sokat kapunk, a fájdalom az, amikor ez mind elveszik. Én nem akarok boldog lenni többé, mert az egyszer nagyon fog fájni.
A szív szeret, az ész tudja, nem lehet. Így ketten örök ellenfelek Az ész már lemond, a szív még remél, ám hiába az okos, az érző szív ezerszer többet ér.
Nem háborgok, pedig háborúk dúltak fel a lelkemben, nem lázadok, de egy világ dőlt össze bennem.
Sötét van itt és magány, szívem vérzik és nagyon fáj. De nem szólok semmit, csak titkolom, hogy a szerelem nekem milyen nagy fájdalom.
Én féltem ő félt, de sajnos ez nem elég. Én szeretem, ő szeret, de a szerelmünk nem lehet teljes. Megakadályoz minket egy erő, melynek neve: szülő. Mely erősebb a fájdalomnál s mely erősebb minden külső erőnél.
SZÉP ESTÉT PUSSZI MARGÓ |
Valahol, távol a való világon, Messzi túl a Képzelet-Határon, Van egy egészen piciny ország. Az a hely, ahol az álmokat írják. A szép álmokat zsákokba varrják, S aztán kis manók mind széjjelhordják. Viszik a világ minden részére, S belehintik az élők szemébe. Egy álommanó hozzád is elért. Leteszi zsákját, bedugja kezét És belemarkol a tündérporba, Hogy a csillámot szemedbe szórja. Csipetnyi manó, vajon hol lehet? Nem látod őt, de hallod, hogy nevet. Óvatosan homlokodra lépked, S arcod simogatja. Ugye érzed? Kicsiny manó, tenyerét kinyitja, S az álomport szemeidbe szórja. Mosolyogva nézi, amint lehunyod őket, És füledbe súgja: Álmodj szépeket..

Puszillak Drága.. |
[Friss hozzászólások] [456-437] [436-417] [416-397] [396-377] [376-357] [356-337] [336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|